Magyarországi megjelenés: 2018. 07. 05.

Történet: Öt régi iskolatárs az iskolai évek végén megfogadta, hogy megőrzik magukban a kisgyereket. Évente egyszer vérre menő fogócska veszi számukra kezdetét – ugyanaz, ami valaha az iskolaudvarban volt, csak most az egész ország a pálya. Vadásznak egymásra, becserkészik és meglepik egymást… mindegy, hogy áldozatuk dolgozik vagy épp az esküvőjére készül. Ez tartotta őket össze az évek során. Az évek során persze sokan elköltöztek, van aki az ország másik felére, de minden év májusában ez nem számít. Ha valaki fogó, akkor átszeli az egész országot is, hogy valakit elkapjon. De van egy srác, akit még soha nem kaptak el és megtudják, hogy ő ki akar szállni a következő évtől. Ezért még utoljára meg akarják fogni. Persze ez nem olyan egyszerű. Játék az egész, de ők nagyon komolyan veszik. Ettől annyira viccesek.

Ez a film igaz történet alapján készült. Bár csak az alapsztoriban egyezik meg a valósággal, hogy minden évben fogocskáznak, plusz átvettek pár fogocskázó sztorit. A többi eltér. A készítők azért eléggé felturbózták.

Már az előzetes alapján egy jó komédiának tűnt.

Bár azért nem dícsőíteném túl. Egy kicsit azért néhol túlzásba vitték a poénkodást. Olyan helyzetekben, mikor azért lehetett volna komolyabb. Persze, tudom, hogy ez csak egy vígjáték.

Az igaz történetről is megejtenék pár szót. A valóságban 10 barát játszik és nem 5. Ez alap okokból érthető, hogy a filmben kevesebb. Februárban játszanak, nem májusban. Megalkottak egy szabálykönyvet, amit kötelező betartani. Csak hogy említsek pár extrém példát is arra, hogyan kaptak el valakit:

• Egyszer az is előfordult, hogy az egyik tag éjjel kettőkor a garázsablakon keresztül betört a haverja házába, és a saját ágyában kapta el őt, miközben halálra ijesztette a barátnőjét.
• Az egyik legvadabb elkapás egy temetésen történt. Egyikük épp az apját temette, amikor a részvétnyilvánításkor a haverja azzal lépett oda hozzá, hogy „Részvétem, és most már te vagy a fogó”. A gyászoló tag egyáltalán nem vette ezt sértésnek, lévén az apja is imádta a fogócskájukat. 

Ebben az egy hónapban az álcázás egészen mindennapos dolognak számít. A sikeres elkapás érdekében öltöztek már be öregasszonynak, hajléktalannak és takarítónak is. A paróka vagy az álbajusz pedig szinte már hozzátartozik a játékhoz. 

Összeségében nekem tetszett a film. Persze ezt is át tudták vinni tipikus Hollywood-i filmbe.

Utoljára pedig egy idézet (a filmből):

Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.

- George Bernard Shaw